Kodály egyre szélesebb körű külföldi ismertségéhez hozzájárult
- többek közt - Bartók 1922-es londoni, párizsi és frankfurti
körútja, valamint a külföldi szaklapok, a La Revue Musicale, a
Musical Curier stb. cikkei.
1923. november 19-én óriási sikert aratott a Psalmus Hungaricus
bemutatója. Az évtized további éveiben gyermekkarok bemutatói,
szerzői estek, a Psalmus Hungaricus svájci, hollandiai, angliai,
németországi és olaszországi előadásai, a Háry János operaházi
bemutatója és publikációk sora tette mozgalmassá.
1929-30 a nemzetközi ismertség tekintetében elsöprő sikert
hozott. Ebben szerepe volt Arturo Toscanininek is, aki New York-ban
több Kodály-művet is vezényelt; de jelentős esemény volt a
Psalmus Hungaricus Los Angeles-i és genfi, illetve a Marosszéki
táncok New York-i, drezdai, londoni, Cincinnati-i, chicagoi
előadása.
Kodály és Toscanini barátsága a zenén túlmutatott. A világhírű
karmester lánya Budapesten kötött házasságot. Tanúnak Kodály
Zoltánt kérte fel.
Kodály a 30-as évek elején a budapesti Tudományegyetemen
zeneelméletet és zenefolklorisztikát tanított. 1931-ben Kodály
és Bartók egyaránt átvehették a Corvin-koszorút
addigi munkájuk állami elismeréseként. A magasabb fokozatot, a
Corvin-láncot Dohnányi Ernő és Hubay Miklós kapta.
Ez az évtized éppen olyan mozgalmas volt, mint az előző. Szinte
egymást érték a szakmai tanácskozások és lebilincselő előadások.
A székes főváros mellett a vidéki városok (Debrecen,
Nyíregyháza) is helyet adtak ezeknek a fórumoknak.
Megszületett - többek közt - a "Székely fonó" és a "Galántai táncok".
Ez utóbbit Dohnányi és Bartók művei mellett 1933. október 23-án a
budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának 80. évfordulóján
mutatták be.
Békés megyéhez fűződő esemény volt az Erzsébethelyi Daloskör
1936. április 7-én Békéscsabán rendezett Kodály-hangversenye és
a műsorhoz kapcsolódó Kodály-előadás "A magyar karének útja"
címmel, melyet a rádió is közvetített.
1936. szeptember 2-án a budavári Koronázó Főtemplomban
bemutatták Kodály nem egészen két hónap alatt komponált
monumentális művét, a Budavári Te Deumot. Két hónappal később a
londoni rádió is műsorára tűzte.
A mester zseniális sokoldalúsága túlmutatott a komponáláson és
népzenei gyűjtőmunkán. Felhívta a figyelmet a zene, a hangok, a
hallás és a beszélt nyelv kapcsolatára, sőt "A magyar kiejtés
romlásáról" tartott tudományos előadást. Nagy szerepe volt
abban, hogy 1939-ben megrendezték az első egyetemi helyes
kiejtési versenyt. A tiszta kiejtés szívügyévé vált. Rendkívül
fontosnak tartotta a zenei nevelést, és annak múltját is igen
jól ismerte. Előadást tartott a Magyarországi Énekoktatók
Országos Egyesületében "Százéves a magyar tandal" címmel.
A történelem közbeszólt. Hitler csapatai megszállták Ausztriát
1938-ban. Ettől kezdve Kodály nem fogadott el külföldi
meghívásokat. A háború idején Magyarországon maradt és folytatta
tudományos munkáit. 1943. májusában a Tudományos Akadémia
levelező tagja, majd novemberben a Nyelvművelő Bizottság rendes
tagja lett. Galánta díszpolgárává választotta, a kolozsvári
egyetem pedig díszdoktorrá avatta.
A háború után a Magyar Művészeti Tanács elnökeként is
tevékenykedett. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
lett. A Szovjetunióban, Nyugat-Európában és Amerikában tett
hosszú koncertkörútjain saját műveit vezényelte. 1947-ben
kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével,
1948. március 15-én pedig megkapta első Kossuth-díját. Időközben
Kecskemét is díszpolgárává választotta.
Zenei és nyelvművelő versenyeken elnökölt. 1952-ben másodszor is
kitüntették Kossuth-díjjal. Kezdeményezésére a Magyar Rádió
elindította "Édes anyanyelvünk" című műsorát. Tiltakozott az
ország első ének-zenei általános iskolájának és gimnáziumának
bezárása ellen 1954-ben, de takarékossági okokra hivatkozva
mégis megszüntették a békéstarhosi intézményt. 1957-ben a Honvéd
Művészegyüttes Énekkarának fennmaradásáért kardoskodott.
Ugyanabban az évben harmadszor is átvehette a Kossuth-díjat.
Yehudi Menuhin hegedűverseny megírására kérte fel a mestert.
Élete utolsó évtizedében ugyanolyan frisseséggel dolgozott, mint
ifjú korában. Hihetetlen energiával tevékenykedett 1967. március
6-án bekövetkezett haláláig.
Műveivel, és főként zenepedagógiai munkáival hozzájárult ahhoz,
hogy Magyarországot "komolyzenei nagyhatalomnak" tekintse a
világ.